... mi is?

Induljunk ki a problémafelvetésből.

Európa TÉNYLEG öregszik. Ez azt jelenti, hogy a populáció átlagéletkora emelkedik. Jelenleg Európa valamivel 38 feletti átlagéletkorral rendelkezik, de 2050-re ez a jelen tendenciák mellett akár 50 fölé is mehet.

Mit jelent az elöregedés? Alapvetően két egymással ellentétes folyamatot: 

- nő a születéskor várható élettartam - hosszabb életet élünk.

- csökken a születő gyermekek száma. Egy-egy nőre vonatkoztatva a legcélszerűbb vizsgálni. Ezt Teljes reprodukciós mutatónak szokták csúnyán nevezni,

Azzal nehéz vitába szállni, hogy az, hogy hosszabban élünk egy jó dolog. A születéskor várható átlagéletkor 1920 környékén alig valamivel volt 40 felett. Ma 75 felett van. Ez majdnem 2-es szorzó.  Hogy állunk a születésekkel? Nos 1920-ból nehéz kimutatást találni, de egészen bizonyosan 5 felett volt az egy nőre eső születésszám. Ma az EU átlaga 1.5 körül van. Ez egy "egészséges" harmadolódás. 

Látható, hogy a születésszám esése jobban meghatározza a folyamatot mint az élettartam megnövekedése. 

A társadalomnak van egy olyan száma is, ami azt mutatja meg, hogy egy adott népesség fenntartásához hány gyermeket kell egy-egy nőnek szülnie. Ez 2.1. Láthatóan alatta vagyunk. Így hiába élünk tovább, fogyunk.

Szüzmáriasegíccs! Fogyunk. Tuttamhogyezlesz. Mindjárt kihalunk!. Vagyis hogy... nos maradjunk annyiban, hogy egyszer tényleg ha így folytatjuk, de az is tuti hogy nem a csendes elfogyás végez majd velünk. Baj egyáltalán hogy ha kevesebben leszünk? Ez kevesebb energiafogyasztás, kevesebb helyigény, kevesebb környezeti terhelés, kevesebb sorban állás a CBA-ban, több hely a kocsmapultnál... tiszta nyereség, nem? 

Nos sajnos nem feltétlenül. A társadalomnak ugyanis csak az egyik mutatója az, hogy hányan vagyunk. Egy sokkal fontosabb mutató az, hogy hogy oszlik meg ez a létszám korosztályok szerint. A különböző korosztályok ugyanis nem egyformán veszik ki a részüket a társadalom fenntartásából. A túl fiatalok és a túl öregek a társadalom szekerén utaznak. Az aktívok meg - jó esetben - feszülnek a járomban. Valaki meg a bakon ül, de az most nem ide tartozik. Ha az utasok-igavonók aránya az utasok irányába eltolódik, akkor kialakulhat a baj. Egy-egy emberre egyre nagyobb teher nehezedik, egyre többet fog az idejéből mások eltartására fordítani. Ez növekvő elvonást jelent a keresetéből, ami rontja a szekér versenyképességét, rossz hatással van belső piacra és - nem utolsósorban - nem feltétlen teszi túl boldoggá a mi igavonó cimboránkat. 

A képletet tovább lehet még cizellálni.

A fiatalok egyre később állnak munkába. A 20. század elején teljesen normálisnak számított, hogy a 10-12 éves gyermek már részt vesz a munkában. Ma nem ritka, hogy a fiataljaink még egyetemre járogatnak 30 évesen. A dédapám a halála előtt két nappal még fát hasogatott. Ma Nyugaton a nyugdíjaskor már nem egy rövid átmeneti időszak a munkaképtelenség és a halál közt, hanem önálló életszakasz. Ez az életszakasz munkahelyeket generál, az időskori gondozómunka önálló feladatkör.

Mindezek sajnos egymást erősítő folyamatok. Ajjaj...

Egyre kevesebb munkáskéz, egyre több feladatra. Betöltetlen munkahelyek tömegére nincs munkáskéz! Akkor hát nem véletlen, hogy ez Európai munkanélküliségi ráta példa nélküli mélységbe zuhan!

Azazhogy...

A valóság az, hogy Európa munkanélküliségi mutatói nagyjából állandóan a 5-10% közti sávban mozognak és inkább növekedési mintsem csökkenési tendenciát mutatnak. Homokszem a szép elméletben.

Itt meg kellene állnunk egy pillanatra és el kéne ezen gondolkoznunk...