A migrációs krízis nem csitul. Hovatovább minden bizonnyal - az időjárás jobbra fordulásával- újabb robbanás előtt áll. Ha a tavalyi adatokat vesszük alapul, akkor idén minimum 3 milliós tömeg várható. Európa azon országaiban, amelyek hajlandóak befogadni, a menekültügyi rendszerek telítettek. A többi ország bevonása nem tűnik túl sikeresnek és ha pragmatikusan tekintünk a helyzetre, ebben a kérdésben nem várható gyökeres fordulat.
Ez hát az Európai oldal. Mi a helyzet Európán kívül? Nos a helyzet ott sem lett jobb: Szíriában elhúzódó háború van, ahol az USA elnökválasztásig szinte biztos hogy nem várható áttörés, utána is legalább akkora esélye van egy bonyolódásnak, mint egy egyszerűsödésnek. Megoldás a láthatáron sincs. A többi kibocsátó ország helyzete sem javult számottevően. A migrációs nyomás minden bizonnyal stabil marad.
Angela Merkel Törökországra támaszkodik a megoldási kísérletében. Az elgondolás nem egészen halva született: a török rezsim nem demokratikus, az eszközkészlete így sokkal "tágabb", ráadásul a sajtó ki is iktatható a dologból. Hogy ez mennyiben "európéer", azt most hagyjuk. Kezeljük a dolgot pragmatikusan: amit a választól elfogadnak, az jó, amit nem az nem. Márpedig a választók nem fogadják el, ha a német rendőrség megjelöli a statisztikáiban az elkövetők származást, mert az sérti a jogaikat, viszont semmi kifogásuk az ellen, hogy a törökök puskatussal (jobb esetben) verik vissza a határaikról a valóban nem biztonságos országból érkező menedékkérőket.
Azonban a törökök kényes szövetségesek. Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mekkora zsarolási potenciál van a kezükben és azt ki is játsszák. Az orosz gép lelövése és az egyre feljebb kúszó pénzügyi igény csak a kezdet. Az a kérdés, hogy Merkel meddig mehet el?
Mert amit látjuk, fogynak a támogatói. Franciaország csendben kihátrált, Ausztria már szavak szintjén sem támogatja, a skandináv országok szintén sorban becsuknak, a V4-ek pedig kezdettől fogva ellenzik a politikáját.. Valójában a szinte súlytalan Benelux államok, illetve a mediterrán országok maradnak. Ez utóbbiak azonban erősen érintettek a kérdésben.
Merkel pozíciója gyengül. És ha csoda nem történik 2016-ban, akkor aligha kétséges a dolog kimenetele: Angela Merkel nem tölti ki az idejét, bukott emberként távozik, egy ennél jóval többre hivatott államasszony.
Győz hát a bezárkózás, az ostromlott vár, a falak?
Mindazok számára, akik úgy vélik, hogy egy kis drót meg pár oszlop megoldja ezt a kérdést, ajánlom figyelmébe Macedónia közeljövőjét. Merkel asszony másik játszmája ugyanis úgy hiszem itt zajlik: épp demonstrálni készül a kerítések hiábavalóságát. Néhány (tíz)ezer migráns úgy el fogja mosni a falat, mint a pinty. Mindezt premier plánban épp a német tartományi választások előtt. Szóltam.
A kerítés magában nem old meg ilyen léptékű népvándorlást.
A megoldás - továbbra is úgy vélem - az új paradigma szerinti stratégia: Európa védje meg az értékeit és az identitását, de mindeközben ne elrekeszteni próbálja az áradatot, hanem, egyfelől megszüntetni az okokat azáltal, hogy aktív gondviselőként segít élhetőbb világot teremteni a közel keleten, másfelől az áradat elterelésével, irányításával igyekezzen tehermentesíteni magát. Mire gondolok? Konkrétan Karthago-ra. Amit ma nem lerombolni, hanem felépíteni kellene.
Európának bele kellene vágnia egy hatalmas észak afrikai projektbe, aminek keretében arra alkalmas helyeken városokat/kolóniákat építene a migránsok számára. Nem menekülttábort, hanem egy valódi várost, ami végleges lakóhelye lehetne mindazoknak, akik a szülőföldjüket elhagyva ott le kívánnak telepedni. A kolóniákat a beérkező migránsok európai tőkéből építhetnék fel (esetleg részben hitel, részen vissza nem térítendő módon). Európa nagyvállalatai - szükség szerint akár ösztönzés mellett - beruházásokat telepíthetnének ide. Minden bizonnyal ki lehetne alakítani olyan rendszert, amiben megérhetné számukra ez. A város békéjéről nemzetközi haderő gondoskodhatna, ideiglenes jelleggel, békefenntartó misszióban.
Egy ilyen projekt szinte azonnal csökkenthetné a migrációs nyomást. Európa vezetői kinyilváníthatnák, hogy a Genfi Egyességben foglalt kötelezettségüknek ilyen - és semmiféle más - módon kívánnak eleget tenni. Az érkező migránsokat az épülő városokba szállítják, mindazokkal együtt, akik már megérkeztek Európába, de nem kapják meg a menedék státuszt.
Kétségtelen borzasztó sok pénzbe kerülne a kivitelezés, azonban egy sikertelen migrációs taktikánál egészen biztosan nem többe. Ráadásul, ismerve az európai nagyvállalatok - khm - "életrevalóságát", kétlem, hogy egy alul szabályozott országban működő, olcsó, koncentrált, folyamatos utánpótlással bíró munkaerőre telepített gazdasági vállalkozás ne hozna szép profitot. Ezen felül Európa új gazdasági kapcsolatokat nyitna, új munkaerőpiaccal kerülne kapcsolatba, illetve megerősíteni az észak afrikai országok gazdasági helyzetét. Ezt összekapcsolva a térségben végzett gondviselői jellegű ténykedéssel, politikai megerősödést is előidézhet, illetve új szövetségeseket teremthetne a régióban.
Miért érné meg a befogadó országnak? Lássuk csak: mit szólnának esetleg egy szabad kereskedelmi megállapodáshoz, ami ugye amúgy is érdeke lenne mindenkinek...
Miért éppen Karthago? Talán mert Tunéziában volt valaha, ami épp meg is felelne egy ilyen minta-projektnek...
