Senki Seholfalván szőlészkedne

Présház

Présház

Európa elöregszik. Még szerencse, hogy...

2015. szeptember 26. - Ad Dio

... mi is?

Induljunk ki a problémafelvetésből.

Európa TÉNYLEG öregszik. Ez azt jelenti, hogy a populáció átlagéletkora emelkedik. Jelenleg Európa valamivel 38 feletti átlagéletkorral rendelkezik, de 2050-re ez a jelen tendenciák mellett akár 50 fölé is mehet.

Mit jelent az elöregedés? Alapvetően két egymással ellentétes folyamatot: 

- nő a születéskor várható élettartam - hosszabb életet élünk.

- csökken a születő gyermekek száma. Egy-egy nőre vonatkoztatva a legcélszerűbb vizsgálni. Ezt Teljes reprodukciós mutatónak szokták csúnyán nevezni,

Azzal nehéz vitába szállni, hogy az, hogy hosszabban élünk egy jó dolog. A születéskor várható átlagéletkor 1920 környékén alig valamivel volt 40 felett. Ma 75 felett van. Ez majdnem 2-es szorzó.  Hogy állunk a születésekkel? Nos 1920-ból nehéz kimutatást találni, de egészen bizonyosan 5 felett volt az egy nőre eső születésszám. Ma az EU átlaga 1.5 körül van. Ez egy "egészséges" harmadolódás. 

Látható, hogy a születésszám esése jobban meghatározza a folyamatot mint az élettartam megnövekedése. 

A társadalomnak van egy olyan száma is, ami azt mutatja meg, hogy egy adott népesség fenntartásához hány gyermeket kell egy-egy nőnek szülnie. Ez 2.1. Láthatóan alatta vagyunk. Így hiába élünk tovább, fogyunk.

Szüzmáriasegíccs! Fogyunk. Tuttamhogyezlesz. Mindjárt kihalunk!. Vagyis hogy... nos maradjunk annyiban, hogy egyszer tényleg ha így folytatjuk, de az is tuti hogy nem a csendes elfogyás végez majd velünk. Baj egyáltalán hogy ha kevesebben leszünk? Ez kevesebb energiafogyasztás, kevesebb helyigény, kevesebb környezeti terhelés, kevesebb sorban állás a CBA-ban, több hely a kocsmapultnál... tiszta nyereség, nem? 

Nos sajnos nem feltétlenül. A társadalomnak ugyanis csak az egyik mutatója az, hogy hányan vagyunk. Egy sokkal fontosabb mutató az, hogy hogy oszlik meg ez a létszám korosztályok szerint. A különböző korosztályok ugyanis nem egyformán veszik ki a részüket a társadalom fenntartásából. A túl fiatalok és a túl öregek a társadalom szekerén utaznak. Az aktívok meg - jó esetben - feszülnek a járomban. Valaki meg a bakon ül, de az most nem ide tartozik. Ha az utasok-igavonók aránya az utasok irányába eltolódik, akkor kialakulhat a baj. Egy-egy emberre egyre nagyobb teher nehezedik, egyre többet fog az idejéből mások eltartására fordítani. Ez növekvő elvonást jelent a keresetéből, ami rontja a szekér versenyképességét, rossz hatással van belső piacra és - nem utolsósorban - nem feltétlen teszi túl boldoggá a mi igavonó cimboránkat. 

A képletet tovább lehet még cizellálni.

A fiatalok egyre később állnak munkába. A 20. század elején teljesen normálisnak számított, hogy a 10-12 éves gyermek már részt vesz a munkában. Ma nem ritka, hogy a fiataljaink még egyetemre járogatnak 30 évesen. A dédapám a halála előtt két nappal még fát hasogatott. Ma Nyugaton a nyugdíjaskor már nem egy rövid átmeneti időszak a munkaképtelenség és a halál közt, hanem önálló életszakasz. Ez az életszakasz munkahelyeket generál, az időskori gondozómunka önálló feladatkör.

Mindezek sajnos egymást erősítő folyamatok. Ajjaj...

Egyre kevesebb munkáskéz, egyre több feladatra. Betöltetlen munkahelyek tömegére nincs munkáskéz! Akkor hát nem véletlen, hogy ez Európai munkanélküliségi ráta példa nélküli mélységbe zuhan!

Azazhogy...

A valóság az, hogy Európa munkanélküliségi mutatói nagyjából állandóan a 5-10% közti sávban mozognak és inkább növekedési mintsem csökkenési tendenciát mutatnak. Homokszem a szép elméletben.

Itt meg kellene állnunk egy pillanatra és el kéne ezen gondolkoznunk... 

Európa botránya

Jelen pillanatban Európa egyik legnagyobb botránya egy kerítés. Helyesebben "a" Kerítés. Orbán Viktor Vasfüggönye. Ragozhatjuk még, de minek. Mindenki képben van. Aki nem, azt Isten hozta a Föld bolygón, a cukrot a legtöbb házban a kamrában vagy a kamraként funkcionáló szekrényben találja.  

Előrebocsátom, nem vagyok nagy híve a kerítéseknek vagy az elzárkózásnak. A házunknak nincs kulcsa (mondjuk nagy értékek sincsenek benne ha épp a Feleségem és a Gyerekek nincsenek otthon), a telkünk keleti határán nincs kerítés évek óta, a kocsimat sem szoktam bezárni csak kivételes esetben. Szóval nem vagyok az a nagy bezárkózós fajta. Így nem túl lelkesen figyeltem a határon kiépülő rendszert.

Viszont az érzelmek a szeretkezéshez meg a zenéléshez kellenek ugyebár. A szögesdrót kerítés egyikre sem igazán alkalmas. Így most félretenném az érzelmeket és a kerítésre mint egy funkciót betöltő eszközre fókuszálnék.

A határok őrizete egy állami feladat, minden ország számára. Európa Centruma számára a kérdés az Unió fokozatos kiépülése miatt marginalizálódott, de számunkra itt Schengen délkeleti végén, nem szűnt meg kérdés lenni. A határ őrzése egy komplex feladat, aminek van kidolgozott metodikája is. Mondhatni szakma, vagy még inkább tudomány. Ez a szakterület számos kritérium alapján osztja fel az őrzésre kijelölt határszakaszokat. A  főbb szempontok:

- domborzat

- forgalom

- kapcsolat a szomszédos országgal

- esetleges speciális tényezők

Ezek együttesen határozzák meg a határ őrizetéhez legalkalmasabb metodikát. Leginkább ahhoz vagyunk szokva, hogy a határőrizet a forgalmasabb utak mentén elhelyezett határátkelő, illetve a vasútállomások, repülőterek, kikötők mentén fókuszálódik. A bevetett eszközök főképp élőerő (rendőrség, katonaság, hol mi), kábítószer és robbanószer kereső kutyák, fémkeresők, átvilágító. Ilyesmik. Normál ügymenethez ennyi kell.

Léteznek olyan tényezők amik önmagukban vagy együttállás esetén elégtelenné teszik ezt az eszköztárat. Vessünk egy pillantást az USA Mexikói határszakaszára. Egy 3200km hosszú határról beszélünk, amiből több mint a felén az Államok határzárat épített. Drága mulatság ez. Miért? Mert túl sokan jöttek át illegálisan :-). Hova? Olyan szakaszokra épült ki a határzár, amelyek a  domborzati viszonyok és a forgalom miatt nem védhetőek másképp, vagy túl sok élőerőt igényelne a védelmük. Az ottani kerítés felépítése igazodik az igényekhez. Azokon a szakaszokon, ahol csak járművel lehet megközelíteni a határt (sivatag), ott jármű elleni fal van. Ahol gyalogosan, ott pedig hasonló szerkezet feszül, mint Orbán Viktor Botrányos Fala.

A magyar határszakasz tagolt, de zömében nehezen védhető, könnyen átjárható. Legrosszabb az alföldi szakasz, de a Drávaszög vagy a folyó felső szakasza is nyitott. Ezeken a szakaszokon a védelem - ellentétben például Szlovénia-Ausztria határával, csak élőerővel nem, vagy csak rengeteg ember bevetésével oldható meg. 

Ezt a feladatot teszi elláthatóvá a kerítés.

Mire nem jó? Példásul arra hogy mindenkit megállítson. A kerítést át lehet mászni, szét lehet vágni, alatta alagutat lehet ásni. Igen, ez így van. De nem több ezer ember számára minden egyes nap!. Az élőerővel védett határzár alkalmas arra, hogy lassítsa, nehezítse a határ illegális átlépését és a legális kapuk felé kényszeríti a belépőket.

A kerítés működik, ez nem kétséges.

Azonban a kerítés nem csak funkció, hanem egy szimbólum is. Most eltekintenék e téren a szélsőséges konnotációktól, azok sosem érdekeltek. Viszont azokat lemetszegetve is marad bőven.

A kerítés nem jó üzenet a szomszédnak. Hiába mondogatja ugyanis az ember azt, hogy ez nem ellenük épül ki, hanem az illegális határátlépők ellen, azért - főleg Schengen-EU viszonylatban - azért egy kerítés az kerítés.

Főleg rossz az üzenet, ha a kerítés két EU ország határára épül. Kitől is védjük ott magunkat? Hát igen... nem kellemes ezzel szembenézni...

A kerítés megállító erejénél is nagyobb a terelő ereje. Mint minden áramlás, a migráció is szereti a kisebb ellenállást, arra halad. Ebből a szempontból is érthető a szomszédaink berzenkedése. Főleg úgy, hogy a kerítés kiépítése idő és pénzigényes folyamat és Magyarország ebből a szempontból tagadhatatlan előnyben van. Ezzel a nem jelentéktelen ténnyel a kormánynak tisztában kell lennie. A kerítés terelő hatása ugyanis nagyon komoly hatással van a szomszédainkra, akik kiszolgáltatottnak érezhetik magukat miatta. Ezt el kell kerülni. Épp ezért a kerítést csak "féláteresztőként" szabad üzemeltetni, nem pedig "szigetelőként". A határátkelőkön biztosítani kell a megfelelő feltételek esetén a belépési lehetőséget a migránsoknak is. Ez egybevág mind az Eu joggal is és a magyar alkotmánnyal is.

Mindent egybevetve az a hisztéria, ami a kerítés körül zajlik, sokkal inkább jele annak, hogy az EU-ban mekkora káosz van és mennyire az elszabadult indulatok politizálnak az értelem helyett. Európa botránya nem a kerítés, hanem hogy a felvilágosult, racionális Európában jelenleg az irracionális babonaságok és boszorkányvádak bírnak teljhatalommal. A közös cél: a migráció folyamatának a lelassítása. Ez elképzelhetetlen hatásos határvédelem nélkül. A határok védelmére pedig helyenként elengedhetetlenül szükséges a technikai határzár valamilyen formája. A célunk felé az segítene minket, ha a a kerítés démonizálása helyett arra sarkallnák a tranzitországokat, hogy MIND fogjanak bele haladéktalanul a maguk határvédelmének a kiépítésébe. Igen, ha kell kerítéseket is húzva. Egy ponton túl minden átfordulhat. A kerítések a közös célt is szimbolizálhatják és kell is hogy szimbolizálják.

Elférnek... sokkal többen is...

El. Kétségtelen tény. 

Európa lakosságának összlétszámára vetítve elenyésző ezrelék a beérkező migráns tömeg. Akadnak országok a közel keleten, ahol a lakosság számához viszonyított arányuk meghaladja a 25%-ot. Mit nyígunk mi a kis koszos ezreléknyi migránsunktól? Európa ráadásul több nagyságrenddel gazdagabb mint az említett országok.

Mindez igaz. De.

Első sorban meg kell állapítani, hogy nem a bevándorlás számszerű tömegével van a gond, hanem a bevándorlás intenzitásával. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Magyarország képes lenne befogadni akár százezres tömeget is, ha kapna rá időt. Mondjuk 10 évet. Ez körülbelül az a tempó volna, amivel a Németek fogadták a török bevándorlókat 1961-2000 közt (az országokra méretarányosan átültetve). Ma viszont az Unió területére napi 10-15.000 ember érkezik, az idei év alatt előreláthatóan a beérkezők száma meg fogja közelíteni az 1.000.000-t. Zöme célországul Németországot választja, így a belügyminiszter 800.000-es szeptember eleji becslése helytálló lesz.

Mielőtt továbblépnénk, vizsgáljuk meg, hogy mit is kell tennünk első körben ezekért az emberekért amikor megérkeznek hozzánk.

- regisztráció

- ideiglenes elhelyezés

- alapvető szükségletek ellátása

- menekültkérelem elbírálása

- letelepítés, végleges lakóhely kialakítása

- szociális ellátórendszerbe illesztés

Egyelőre tekintsük idáig a folyamatot.

Hogy zajlik a gyakorlatban? A regisztráció elvben lezajlik egy beléptető országnál, valójában jellemzőbb az, hogy "ahol sikerül". Ezután az ideiglenes elhelyezés következik. Ez már a célországban történik meg. A beérkezőket jellemzően sátortáborokban vagy közintézmények nélkülözhető termeiben helyezik el. A táborok kezelhető mérte valahol 500-1000 fő közt van. Ennél nagyobb táborok már egyre komolyabb problémákat jelentenek. Aki élt már tábori körülmények közt, az tudja miről van szó.

Miután ilyen módon letelepítettük az embereket, jöhet a menekült kérelem elbírálása. A problematika ismert: hiányzó személyazonosító okmányok, nyelvi problémák, adott esetben írástudatlanság az egyik oldalról. Hiányzó egységes szempontrendszer, elégtelen intézményi kiépítettség a másik oldalról.

Ha valakinek elutasítják a menekült kérelmét, felebezhet az európai jogrendek megfelelően akár az emberi jogi bíróságig. A felebezés idejére a határozat végrehajtása szünetel. Amennyiben megkapja a menekült státuszt, le kell telepíteni végleges helyre és be kell emelni a szociális ellátórendszerbe. Papírok, társadalombiztosítás, oltások, gyerekek iskolai beirtása stb. Mindez értelemszerűen az ellátórendszerek kibővítésével jár.

Ezt azért írtam le, hogy tudjuk viszonyítani, hogy mit jelent az, hogy Németországban, ahol a közigazgatás hatékonysága minden bizonnyal az egyik legmagasabb szintű, jelen pillanatban 300.000 menekül kérelemmel vannak elmaradva! A regisztráción és a sebtében létrehozott menekülttáborokon kívül SEMMI nem tartja a tempót a bevándorlással.

Akad aki a helyzetet látva felteszi a kérdést, hogy ha Törökország be tud fogadni 1.2 millió embert, akkor Németország mit bénázik a maga koszos félmilliójával? Nos a közel keleti országok nem Európa :-). Nem lebecsülve azt a hatalmas erőfeszítést amit tesznek, azért ki lehet jelenteni, hogy az egész folyamat nagyságrendekkel egyszerűbb: a beérkezőket letelepítik egy sátortáborba, amit zömében nyugati országok erős pénzügyi támogatása mentén hoznak létre és üzemeltetnek. A beérkezők jogai minimum hiányosak. Az ellátásuk tényleg a minimumra korlátozódik. És van még egy el nem hanyagolható részlet ami különbözik. Mi itt Európában ragaszkodunk egy évezredes népszokáshoz:  évente egyszer (2-5 hónapig) telet tartunk. Ilyenkor hideg van és sötét a víz meg kemény lesz. Mindezt azért csináljuk hogy élvezhessük a kandallóban pattogó fa romantikus hangját. Vagy valami ilyesmi. 

A menekülteknek épp ezért a nyújtandó minimum sokkal többet jelent mint a közel keleten. Jelezném, figyelem a német híreket és nemigen látok benne százezres tömegeket befogadó konténervárosokat. Szintén alig talált visszhangra a kormány azon törekvése, hogy lakossági tulajdonban lévő ingatlanokat béreljenek ki a menekülteknek.

A tél pedig nem "közeledik", hanem konkrétan a  nyakunkon van. És akkor ezt most vessük össze még egyszer azzal az információval, hogy Németország még a menekült kérelmek elbírálása sem tart sehol.

Európa ezzel az intenzitással még a befogadás rövid távú feladatait sem tudja ellátni, nemhogy a közép vagy hosszútávúakat... A végeredmény káosz. A káosz feszültség. A feszültség kapkodás. A kapkodás hibaforrás. A hiba tovább ront a helyzeten (vö Németország meg akarja VONNI a pénzügyi segélyt a menekültektől).

Ez így nem megy... 

Nincs más megoldás, lassítani kell a beáramlás sebességét.

Krízis és probléma 2.

Az orvoslás "kritikus állapotnak" olyan helyzetet nevez amiben a beteg életkilátásai bizonytalanok vagy kimondottan rosszak, sürgős életmentő és életfenntartó kezelések szükségesek. Az ilyen állapotú beteg ellátása egészen másképp zajlik, mint a normál állapotú beteg kezelése.

Ilyenkor egy cél határoz meg mindent: el kell hárítani a kritikus állapotot kiváltó tényezőket és az egészségkárosodást meg kell állítani. Illetve legalább annyira kezelni a károsodást, hogy a beteg szállíthatóvá, normál ellátás keretében elláthatóvá váljon. Röviden: stabilizálni kell az állapotot.

A kritikus helyzet sok szempontból különleges.

- A betegnek a jogállása más. Paradoxon, de döntésképtelennek, ugyanakkor cselekvőképesnek tartjuk.  

- Más az ellátó felelőssége is. Amennyiben orvosról beszélünk, az életmentő beavatkozások elmulasztása foglalkozás körében elkövetett bűncselekmény, míg egy fogtömés megtagadása maximum orvosetikai vétség.

- Nincs harmadik fél, aki jogilag részt vesz a helyzetben. Vagyis például amikor egy orvos egy betegen életmentő beavatkozást hajt végre, nem mondhatja a hozzátartozó, hogy "talán nem kéne". Vagyis mondhatja, de az orvos köteles nem figyelembe venni ezt (erőszakot persze nem alkalmazhat, de ez már más lapra tartozik).

- Az orvosetika alapvető elveit is erősen allegorikusan értelmezzük ilyenkor. A "nem ártás" elve például senkit nem érdekel egy szívmasszázsnál. Ha törik a borda, akkor törjön. Gégpreparálás tollszárral? Mi sem természetesebb. "Igazságosság" elve? Ha két beteg közül csak az egyiket tudja megmenteni az orvos, akkor csak egyiket fogja. És arra nézve hogy melyiket választja, nagyon nehezen  adható irányelv.

- A kockázat és az idő egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozik. Normál esetben egy-egy orvosi probléma feltárására szánt idő, nagyban csökkenti a kezelés rizikóját. A cél minél több információt beszerezni, ennek az információszerzésnek az időtartama nem befolyásolja érdemben a betegség lefolyását. Ha kell konzultáció, külső szakértő, bármi belefér. Kritikus helyzetben egész más a szituáció: az idő kulcsfontosságú a beteg életkilátásainak a szempontjából. Ilyenkor a leglényegesebb információk megszerzése után azonnal kell cselekedni, természetesen a kapkodást elkerülve. 

- A kritikus állapotú beteg kezelésében nem feltétlenül a szerteágazó szakmai tudás a leglényegesebb tényező. Sokkal fontosabb a gyors döntések meghozatalára való képesség. Alkalmasint egy jól képzett elsősegélynyújtó többet tehet egy artériásan vérző emberért, mint egy komplett évfolyam radiológus professzor.

Európa kritikus állapotú beteg. A normális politikai eljárások - amelyek békeidőben működnek - teljesen működésképtelenek most. Alapvető jogok ütköznek alapvető jogokkal. Erkölcs a józan ésszel. A választók és a választottak véleménye nagyon messze sodródott egymástól. A probléma összetett. A helyzet nem egyértelmű és nem tehető azzá egy-egy szólam - még oly gyakori - elsütésével sem. Az idő ellenünk dolgozik. Cselekedni kell.

A krízis idejére el kell felejteni a békeidős politizálást és gondolkozást. Meg kell nevezni a no1 célt: stabilizálni Európa helyzetét.  Ha Európa nincs, semmi más sincs. Ennek kell alárendelni minden mást: belpolitikát, alapvető jogok agyonértelmezését (természetesen a humánum tág keretein beül maradva!), az európai hatalmi helyzetet, az általános erkölcsi és ízlésrendszerünket. Mindent amit megszoktunk a mindennapokban.

Ahogy - dacára annak, hogy a szükséges tudás birtokában van - nem minden orvos jó mentőorvosnak, úgy nem feltétlen minden politikus képes adaptálódni a krízis okozta új rendszerhez. Európa vezetőinek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a helyzet stabilizálódjon. Aki pedig nem tud felnőni a feladathoz, ahelyett új embereket kell bevonni

Elsődleges cél az, hogy Európa jobban meg ne roskadjon, hogy az állapot legalább stabilizálódjon, az alapvető rend és kezelhetőség visszatérjen. 

A cél eléréséhez az eszköz: a bevándorlás sebességének minden elérhető eszközzel való lassítása! Bele kell állni a folyamatba és ott lassítani, ahol csak lehet. Akkor is, ha ez egy-egy tagállamnak, tranzitállamnak vagy akár a migránsoknak kellemetlen/kényelmetlen/problémás helyzetet teremt. 

Európa stabilitásának helyreállítása közös célja minden szereplőnek. Épp úgy érdeke a tagállamoknak, mint a tranzitországoknak vagy épp a migránsoknak. Együtt kell cselekedni és most már haladéktalanul.

 

 

Krízis és probléma

A politikai probléma és a krízis úgy hajaz egymásra, mint a padlóra kilöttyenő víz és az árvíz. Egyik egy megoldandó kellemetlenség, míg a másik egy túlélendő katasztrófa.

Ezt nem árt észben tartani.

Nincsenek oldalak, nincsenek izmusok, nincsenek ideológiák nincsenek hosszú távú hasznosságok.

A helyzet uralására tett erőfeszítés van csak. Leánykori nevén a józan ész.

Ajánlom ezt mindazok figyelmébe, akik a mostani eseményeket még mindig belpolitikai szemüvegen át nézik.

 

A hajótörött paradoxon

Úszik egy klassz kis hajó a tengeren. Jól megépített, modern, kényelmes, gyors. Fain kis ladik. A kapitány és a legénység viszonya konszolidált. Egyszerre a legénység egyik tagja elkiáltja magát: ember a vízben! A hajó népe azonnal, gondolkodás nélkül lát neki a mentésnek. Írott és íratlan szabály: a hajótöröttet kimenteni kötelesség. A becsületes hajósember és a tenger farkasai közt ez tesz különbséget. Kisvártatva újabb kiáltás, újabb ember. A legénység lázban ég, mentik a bajba jutottakat. Hamarosan kisebb embercsoport bukkan fel. Majd nagyobbacska. A legénység dolgozik: mentik az embereket. Pokrócok, száraz ruha, étel, ital. Ami ilyenkor kell. A horizonton felsejlik egy hajó képe. Füst száll fel a rozoga bárkáról: tűz van a fedélzeten. Ahogy közelebb érnek, egyre több ember van a vízben. De nagyon sokan még a fedélzeten vannak, oltanak. A kapitánynak szólnak erről. Ő azonnal kiadja a parancsot: mindenkit felveszünk! Néhányan a legénységből összenéznek. Nagy a hajó, biztos? Nem lehetséges hogy inkább oltani kellene segíteni valahogy? De addigra elmegy az üzenet, az égő hajóról sorban a vízbe vetik magukat az emberek. Fogy a takaró, az étel, a hajótöröttek már a fedélzeten is alig férnek, de mentik őket. Kiáltás az őrszemektől: másik hajó tűnt fel a horizonton. Vízvonalig merülve, a legénysége izzadva szivattyúzik. De ahogy meglátják az égő hajóról kimentett embereket, sokan elhajítják a szivattyúkat és a tengerbe vetik magukat. A hajó pillanatok alatt menthetetlen lesz. A tengerből mentés már alig-alig megy. Se takaró, se élelem, hovatovább már a hajóra felvételre is várni kell. Közben az egyik matróz észreveszi az uszonyokat a vízben: cápák. Ha ez nem volna elég, vihar is készülőben. Egyre több ember a vízben, hiszen a kapitány azt ígérte, mindenkit kimentenek. A csodaerős hajó pedig lassan de biztosan megtelik. A tengerészek összesúgnak, majd zúgolódás is támad köztük. Biztos hogy ez így jó lesz? Ha még veszünk fel embert, a magunk víz és ételadagján kell majd spórolni. A kapitány letorkolja őket: szívtelen gonosz banda! Azok az emberek meghalnak ha nem segítünk! Ez teszi a tengerészt! De kapitány úr! az a hajó nem süllyedt volna el, ha nem hagyják ott a szivattyúkat! Veti ellene az egyik tiszt. Ezt zárjátok a hajófenékbe! Istenverte barbárja! A hajó vízvonalig merül, de úszik. Megmentünk mindenkit. Falfehéren lép be az őrszem. Kapitány úr, ezt látnia kell... a kapitány felhág a fedélzetre. A horizontot pásztázza. Hajók tömege úszik ott. Rozzant, roskatag bárkák sora. Lukas, viharnyűtte lélekvesztők. A fedélzeteken rongyos tömegek állnak, és mind egy irányba néz... talán a vízbe ugrást fontolgatja... az emberség teszi a tengerészt azzá ami... ha felveszi a hajótörötteket akkor elsüllyed... ha nem akkor lesüllyed...

A Nyugat valódi dilemmája nem az, hogy ki menekült és ki bevándorló. A valódi dilemma az, hogy ha az akar maradni ami, akkor úgy tűnik el kell vesznie. 

Hacsak... nincs egy harmadik út. A paradoxonok egy-egy adott rendszer jellemzői. a rendszeren belül feloldhatatlanok. Viszont mi akadályoz abban, hogy kilépjünk a rendszerből? Mit jelent ez? Nem mást mint egy vadonat új paradigmát. Új gondolkodási keretet a megrekedt kultúránknak. Lehetséges?

Centrum és Periféria

A két alapstratégia - az Ostromlott Vár és a Willkommenskultur úgy tűnik Európa több pontján felbukkant, de mostanáig az első inkább a perifériára, a második inkább a centrumra volt jellemző (Németekre tettekben, többiekre inkább szavakban). Miért?

Egyszerű a válasz. Vagyis hogy van két egyszerű válasz: az egyik szerint "a periféria lakói kulturálatlan, érzéketlen barbárok". a másik szerint "a centrum lakói orrukig nem látó ostoba idealista álmodozók". Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy éltem mindkét közegben, így pici fenntartással kezelem ezeket a véleményeket. A németek korántsem tűntek a mindennapokban álmodozóknak. Épp ellenkezőleg: az ott tartózkodásom egyik legkellemesebb élménye az életet átszövő racionalitás és célszerűség volt. Ugyanakkor épp ma járt nálam egy kedves francia barátom. Az ö szavait idézve, a magyarnál kedvesebb népet nem ismer. Pedig élt több európai országban és az USA-ban is. Azt gondolom mi sem vagyunk barbárabbak az EU átlagnál. 

Ezt a két tetszetős érvet elvethetjük hát. De akkor mi az oka annak, hogy a két terület ugyanarra a helyzetre ennyire eltérő választ ad? Eltérő történelmi múlt? Talán az is benne van, de nem indokol ilyen antagonisztikusnak ható ellentétet.

Azt hiszem a kérdést máshonnan közelíteném meg.

Vessünk egy pillantást a Maslow piramisra.

maslow_piramis.jpg

Valahogy így épül fel egy ember motivációs hierarchiája. Tetteink mozgatórugói szintekben rakódnak egymásra. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a prioritás alulról felfelé csökken. Vagyis ha nincs mit ennem, vagy nem vagyok fizikailag biztonságban, akkor aligha fogok nagy lelkesen kórusba járni, vagy tájképet festeni (a psziché normális működése esetén).

A centrum szerencsés népe számára zömében a piramis alsó szegmensében zajló küzdelem már csak egy adat a távoli múltból. 2-3 generáció felnőtt a háború óta, akik nem tapasztalták meg mi az, amikor nem biztos az étel, nem biztos a fedél. A világukat biztonságban érzik, a valóságot a maguk képére formálták. Németországban minden nagyon is német :-) és ez így van jól. A társadalmukat át-meg-áthatják a különféle civil szerveződések a tűzoltóegylettől a jótékonysági szervezeteken át a klubokig. Európa centrum országainak polgárainak önbecsülése is viszonylag erős alapokon nyugszik. Ők valójában EURÓPA. Küzdelmeik így a legmagasabb szinten zajlanak. Az életük feladata az, hogy érteles, céllal bíró, élményszerű, tartalmas életformát alakítsanak ki. Olyan életet, amit szép, jó, érdemes élni.

A periféria kevésbé szerencsés lakói? Nos nem ilyen szép a helyzet. Sok országban tömegjelenség az, hogy már a legalsó szinten problémáink vannak: hónap végén nem feltétlen eszik mindenki 3x. De ha ez még meg is van, a csekkek befizetése, a törlesztő részletek, a gyerekek iskoláztatása mind-mind olyan teher, ami szemet sem biztos hogy abszolválható. Félünk a munkánk elvesztésétől, attól hogy ha nem mi veszítjük el a munkánkat, hanem a szomszéd, akkor a gyümölcsfáinkról nem kell majd szüretelni. A társadalmaink atomizálódtak. A bevételeinket a munkaidőnk kitolásával növeljük. Kinek jut ideje klubba járogatni? Lassan a kocsmák is kiürülnek :-o. Önbecsülés? Tovább nem is mennék...

Látszik, hogy mások a motivációs feltételeink. Meglepő hát a helyzet? A felbukkanó migránsok a centrum polgárából kitörő lelkesedést váltottak ki. Mert számukra egy lehetőséget hoztak, hogy jobb emberré váljanak. A szerencsétlen szír embertárs egy igaz feladat, amit meg tudnak oldani. Elhozták hát a gyerekeiket is magukkal, hogy a közös nagy Ünnepen, ahol az Európai értékek diadalt aratnak, ők is ott lehessenek. És ez -minden irónia nélkül mondom - még őszinte is volt. Persze nem Európa nagy krisztusi szuperelkölcse lett hirtelen közkincs, sem nem Szent Merkel vitte őket a jóba. Nem. A saját önmegvalósításuk eufóriája volt mindez. A migráció egy lehetőség volt a számukra.

Ezzel szemben a periféria lakói a felbukkanó tömegben nem a szerencsétlen elűzöttet, vagy a szenvedő embertársat látták meg. De még csak nem is a megoldandó feladatot, végképp nem az önmegvalósítás útját.  A mi gyomrunk bizony összeugrott a látványra. A kultúránkat féltjük? Az asszonyaink becsületét? Kissé. A terrorizmustól rettegünk? Is. A változás maga ijeszt meg? Ez már inkább. A világunk alapjai bizonytalanok.  Hogyne féltenénk. De a legfőbb ok mégsem ez. Mi a versenytársat látjuk a felénk araszoló emberáradatban. Azt, akivel meg kell osztoznom azon a kevésen ami van, azt aki veszélybe sodorhatja azt az eredményt, amit nagy keservesen elértünk. A migráció nem más, mint egy értékeinket veszélyeztető kihívás a számunkra.

Kinek van igaza?  A heroikus küzdelmet folytató Németország a szemünk előtt rogy lassan térdre. A centrum országai ijedten figyelik, de nem nagyon kap utána senki hogy átvegye a terhet. Ma úgy tűnik inkább a periféria defenzívebb stratégiája a nyerő. De szerintem csak látszatra. Mert bár az minden bizonnyal tagadhatatlanul igaz, hogy Európa nem tud a keblére ölelni és befogadni minden szenvedőt, mert az erejét meghaladja a feladat és belehal, azt hiszem akkor is meghal az lenni ami, ha elveti a humánumot és bezárkózik az ostromlott várába. 

Tévedések

Összeszedtem pár olyan állítást is, amit tévesnek találok. Részben már megbuktak, részben - ha jól látom a helyzetet - meg fognak bukni.

- A migrációs hullám értelmezhető úgy, mint pozitív munkaerőpiaci folyamat 

- A migráció ügye felfújt lufi, ami csak belpolitikai terelésre való

- Nem érinti Magyarországot, elsősorban Németország problémája

- Németország mindent szépen meg fog oldani, aggódni kár

- A télen majd megszűnik az áradat

- Fel lehet állítani olyan kritériumrendszert, amivel el tudjuk választani a menekülteket a gazdasági bevándorlóktól

- A gazdasági bevándorlókat haza tudjuk toloncolni

- Kerítés nélkül is rá tudjuk venni a migránsokat a törvénykövető határátlépésre

Lehetőségek

Az analízis után a lehetőségeinket vesszük számba.

Valójában első körben az alapstratégiákat állítom egymás mellé, amik felmerültek, nem minősítve azokat. Álljanak egymás mellett az asztalon.

1. Willkommenskultur. 

Alapvetései:

- Európa azért az ami, mert számára a humánum fontosabb minden egyéb megfontolásnál

- Európa számára törvény írja elő a menekültek befogadási kötelezettségét

- Európa gazdag, a gazdagsága részben a világ más részein található erőforrások - nem feltétlen fair deal alapú - felhasználásán alapszik

- Európa képes arra, hogy befogadjon minden érkezőt

- A kultúrák együtt élése lehetséges, az együttélés tanulható, a multikulti társadalom működő modell, ami gazdagítja a világot.

- A migráció hathatósan segít megoldani az "Európai Elöregedés" jelenségét

- A migráció belátható időn belül megáll. Vagy magától, vagy a közel keleti rendezés kapcsán

2. Ostromlott vár

Alapvetései:

- Európa az európaiaké, ez fontosabb mint a humánum megfontolásai

- Európa keresztény kultúra, összeegyeztethetetlen a mozlim gondolkozással

- A migránsok zöme mozlim

- Nem működik a mozlimok asszimilációja

- Ha Európát körbevesszük kerítésekkel és egyéb módokon védett határokkal (akár a fegyveres őrzést sem kizárva), azzal hathatósan távol tarthatjuk a migráns tömegeket

- A kultúrák nem keverednek, a multikulti nem érték, hanem szükséges rossz amiben az egyes kultúrák nem összeadódnak, hanem kiüresednek, felszínessé válnak

- A mozlim kultúra erősebb mint az európai keresztény, így ha szabadon beáramolhat, egy idő után veszélyezteti a keresztény kultúrát

- A migráció nem áll meg magától. Vagy ha meg is áll, bizonytalan hogy mikor indul újra

- A védtelen határokon át akadálytalanul jönnek be Európába mozlim szélsőségesek és terroristák

3. Egyéb lehetőségek, amik felmerültek vagy felmerülhetnek:

- Szíriai katonai misszió

- Stratégiai partnerség Törökországgal.

- Menekülttáborok támogatása a válság térségben.

- Befogadótáborok - hotspottok - kialakítása a tranzit és határ országokban, ahol a menekült kérelmek elbírálása lezajlik

- tengeri ellenőrzés kiterjesztése

- fellépés az embercsempész hálózatokkal szemben

Cölöpök

Egy probléma megoldásában az első lépés a probléma analízise. Ki kell jelölni a területet. Le kell szúrni a mocsárban a cölöpöket, hogy legyen mire építkezni.

A körülöttünk zajló migráns krízisben ez még mindig nem történt meg. Meglepő-e, hogy nem értjük egymást? 

Szerintem a karók valahogy így festenek:

- A nyugati világ még nem nézett szembe hasonló méretű migrációs hullámal, így nincs tapasztalata a helyzet kezelésében. Nem a beérkezők száma a túlterhelő, hanem a sebesség amivel érkeznek.

- A beérkezők zöme európai szemmel valóban igen rossz körülmények közül érkezik.

- A jelenlegi migrációs hullám és a Szíriai háború közt a kapcsolat olyan, mint az elektromos ív és a gázrobbanás kapcsolata. Vagy épp mint a 2008-as válság és a közép európai kivándorlásé. Nem áll fent ok-okozati kapcsolat.

- A bevándorlás sebessége meghaladja a Európa befogadóképességét. Teljesen mindegy hát, hogy a beérkezők menekültek vagy gazdasági bevándorlók, nem vagyunk képesek ilyen tempóval fogadni őket.

- Ha Németország bezárul, minden bizonnyal senki nem lép a helyébe. Nélküle a bevándorlás sebessége messze meghaladja a befogadásét

- A migránsok Európa gazdag országai felé törekednek

- Egyre bővül a migránsok származási országainak köre. Némelyik egyértelműen nem háborús övezet.

- A beérkezőkben az a közös, hogy mind úgy vélik, hogy az életük problémáira _megoldás_ az, hogy idejönnek

- Nem várható a folyamat spontán kifulladása.

- A világban sok százmillió ember ér nyomorult körülmények közt.

- Nem lehetséges út közben megállítani a tömeget

.- A beérkezett migránsok tömeges kitoloncolására akkor sincs mód, ha bebizonyosodik, hogy nem jogosultak menekült státusra

- Nem lehet előre megszabni hogy Európa mennyi embert akar befogadni, mindaddig míg a menekült kérelmek elbírálása Európán belül zajlik 

- Európán belül mozgathatjuk őket, de végső soron, mivel a mozgásukat nem akadályozhatjuk meg, oda mennek ahová akarnak.

- A krízisekre jellemző, hogy a folyamatok addig vannak a kezünkben, míg be nem indulnak a pánikreakciók. Másik jellemző, hogy általában nem lehet elsőre kiszámítani azt hogy mi lesz a pánikot elindító mozzanat.

- Németország bezárulása lehetséges pánikgomb.

- Európa attól az ami, mert humánum, jog és igazságosság szerint áll a világ dolgaihoz.

süti beállítások módosítása