Az EU azt tervezi, hogy megkezdi mindazon migránsok hazatoloncolását, akik az év első felében beérkezettek közül nem kapták meg a védett státust. Ez kb. 400.000 főt jelent.
Ettől azt várjuk, hogy a megnövekedett visszatérítési adatokat látva ez majd elrettenti az irreguláris migrációt (ha tudja valaki mit jelent ez a fogalom, kérem írja meg)
A humánus és befogadó Európa újabb pozitív jellemvonáspárja bukkan fel lassanként, örökölt és tanult szerénységének leple alól: bölcs és igazságos. Hiszen ahogy igaz az, hogy minden szírt... khm... helyesebben minden-kit aki rászorul befogadunk, úgy igaz az is, hogy aki nem rászoruló, annak bizony mennie kell. Ebben az EU következetes, de kíméletes lesz: maga szállítja haza repülővel mindazokat akik nem felelnek meg a menekült eljárásban támasztott követelményeknek.
Állva tapsolós brávó! Büszke vagyok, hogy állampolgára lehetek ennek a Nagyságnak! Még úgy is áll ez, ha másodlagos és jelentéktelen kelet európai félbarbár vagyok.
Mi sem bizonyítja jobban barbarizmusomat mint az, hogy dacára annak, hogy látom ezt a gyöngyházpuha szolidaritást és az azzal társuló kristályfényű igazságosságot, felmerül bennem a kétely ördögének suttogó mételye. Egy dolog vigasztal: az igazság tömjénfüstje rettenti az ördögöt, így amint tévedésemről lehull a lepel, azonnal megtisztulok és tovább haladhatok az eudvözülés útján.
Miért jó az nekünk, hogy...
- azt sugározzuk, hogy Európa az egyenlőség földje, ami ... khm ... innen barbáriából nehezen illeszthető rá a valóságra
- állítjuk, hogy Európa befogadó és akit befogad, az teljes értékű európaivá válik, holott tudjuk hogy ez még jogilag is csak éppen hogy igaz, de ha a jog mellé nem társul képesség, akkor az eredmény továbbra is pont nulla
- azt mondjuk nekik, hogy nekünk direkte jó, hogy jönnek, hiszen munkaerő-import kell nagyon, bár tudjuk, hogy mindössze 5%-uk képes 2 éven belül munkába állni, a többség soha
- tapasztalatból tudjuk, hogy a bevándorlók - miképpen azok leszármazottai több generációt tekintetbe véve - nagy százalékban a társadalom aljára kerülnek, akárhol is voltak otthon
- állítjuk, hogy itt tolerancia és elfogadás van, jelesül élhetnek ahogy akarnak, noha előre tudjuk, hogy az ő világképük nem egyezik az európaival, így nem fogjuk engedni nekik, hogy úgy éljenek ahogy szeretnének
- ezek az emberek eladják mindenüket, majd egy drága és életveszélyes útra kelnek gyerekekkel, öregekkel, részben gyalog,
- átvágnak Európán, többnyire a tranzit országok törvényeit sértve,
- ugyanezen országok szociális és rendvédelmi szerveit terhelve
- mindezzel politikai konfliktusokat okozva az európai országok közt és Európa országainak belpolitikájában
- aktívan rombolva a gyenge Európai integrációt, illetve felborítva a kontinens politikai egyensúlyát, eltolva azt a szélsőséges elveket valló pártok irányába
... majd egy menekültügyi eljárás végén (némi szubjektív válogatás után) hazadeportáljuk őket úgy, hogy...
- az otthonukat pénzzé tették, nincs hova hazamenniük
- a származási országuk ellenségesen tekint rájuk
- hatalmas kiadást és
- fel nem mérhető biztonsági kockázatot jelent a hazaküldésük
- ami minden bizonnyal a beérkezés ütemének töredékével hajtható csak végre, ha ugyan végrehajtható
- főleg hogy a rendvédelmi kapacitások határán vannak a terheltebb országok
... ahelyett hogy...
- elmondanánk nekik őszintén, hogy az egyenlőség csak az élet egy szűk szeletét érinti mifelénk. Azon túl az lehetsz, amire pénzed van. Ha nincs pénzed, akkor csak jogod van, lehetőséged alig.
- nyomor vagy legalábbis emberfeletti küzdelem vár rájuk Európában - a társadalmi ranglétra aljáról startolnak
- már aki maradhat, mert a többség nem kapja meg a védettséget, úgyhogy hazaküldjük
- a menekülteljárás feltételei országonként és ... khm ... naponként eltérő jelleget öltenek
- Európa nem képes ezzel a tempóval bármennyi embernek még ideiglenes szállást sem biztosítani, nemhogy végleges otthont.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a kételyeim banális tévedések során nyugszanak, és ha majd megismerem az igazságot, azonnal átlátom a bölcsesség, igazságosság és szolidaritás ezen nagyszerű építményét. És nem támadnak majd bennem olyan bűnös gondolatok, mint pl:
Nem lehet-e hogy ezt az egészet pusztán azért csináljuk ilyen furán, hogy tetszelegjünk önnön nagyszerűségünk dicsfényében (mellékesen szert kívánunk persze tenni néhány ezer jól képzett olcsó munkásra)? Hogy nem volna-e ezerszer emberségesebb, racionálisabb, célravezetőbb és mindenki számára kevesebb áldozatot követő az az eljárás, ha eleve be sem engednénk azokat, akik nem felelnek meg a menekült státusban taglaltakkal (amit egyébként végre megállapíthatnánk központilag is ugyebár...)? Ha meghirdetnénk a tiszavirágéltű willkommenskultur végét és ahelyett hogy fájdalmat és nyomort hoznánk amúgy is nyomorult emberek tömegeire, képesek lennénk azt mondani, ezt most akkor itt lezárjuk. A cél innentől az, hogy mindenki ott boldoguljon ahová született. Ehhez megadjuk az alap segítséget, de azon felül mindenki olyan világot hoz létre, amilyet csak akar. Ha háborúst, akkor olyat. Ha békést akkor olyat. Nem szólunk bele, de nem is tudunk sem átmeneti sem végleges szállást adni milliós tömegeknek. Ott segítünk ahol lehet, de nem fogadunk európai életre vágyó bevándorló tömegeket, csak és kizárólag munkavállalói célból. A menekült-jogot megítélését pedig a határon kívül intézzük.
Merkel Asszony! Várom az ördögűzést...
Lábjegyzet: valaki elmondhatná, hogy hogy lehetséges 400.000 embert hazaküldeni az év első felében ideérkezettek közül, ha július elejéig állítólag csak ennek a tömegnek a töredéke jött Európába és még jelenleg is csupán valami 570.000 beérkezettről beszélnek. Előre is köszönöm!