Senki Seholfalván szőlészkedne

Présház

Két út a pokolba

2015. szeptember 29. - Ad Dio

 Ma Európára két nagy érzelem jellemző: az egyik a humanitarizmus, mely a kereszténységből származva a történelmi humanizmuson át a liberalizmusban csúcsosodott ki. Ez a humanitarzmus az európai ember számára olyan evidencia, mint a levegő belélegzése. Európa attól az ami, mert több, mint amit megeszik és megiszik. Ez a humantarizmus ma egyben küldetéstudat is.

A másik nagy érzelem a félelem. A félelem alapja, hogy mindaz amit Európának hívunk, elveszhet a népvándorlás áradatában. Nem véletlen, hogy ez az érzelem Európa perifériáján a legerősebb: itt az emberek számára az európai vívmányok és értékek még sokkal kevésbé stabilak. A mi világunkban úgy gazdasági, mint társadalmi szinten még küzdelem folyik olyan dolgokért, amik a centrum országaiban már elpusztíthatatlannak tűnnek.

Ez a két érzelem két teljesen eltérő stratégiát eredményezett: a Willkommenskulturt és az Ostromlott Erődöt. Ezek kibékíthetetlen ellentétet képeznek: a willkommenskultur polgárai számára az ismert világ halála az, ha elveti azt amitől az ami: a humanizmus háttérbe szorítása elveszi tőlük a valamerre haladás hitét. Az Ostromlott Erőd emberei számára pedig épp a most zajló folyamat jelenti az ismert világ halálát. Számukra a biztonság és a fundamentum felbomlása következik belőle. Látszik az ellentét: élethalálharc mindkét oldalon.

Mit látunk magunk körül ha a világot olvassuk? Először is azt, hogy a félelem bizony nem alaptalan. Európa nem tudja befogadni még a közel kelet nyomorultjait sem, nemhogy Afrika és Ázsia milliárdos ágrólszakadt tömegét, akiknek MINDIG lesz egy jó okuk arra, hogy azt gondolják, hogy Európába költözni megoldást jelent az életük problémáira. Ez a népvándorlás Európa reális megsemmisülésével járhat. 

Azonban még egy fontos tényt le kell szögezni idejekorán: Európának iránya volt, van és ha Európa Európa marad, akkor lesz is.

Valamikor Görögországban indult el a  világunk egy úton, amit minden egyenesnél és fordulónál az jellemzett, hogy a kortársak szilárdan hittek abban, hogy valamerre haladtunk. Európának sosem volt elegendő pusztán a hatalom vagy a világ erőforrásai feletti kontroll ahhoz, hogy kijelölje az irányt. Az egymással összefonódó törekvések, amelyek talán a kor emberének a szemében ellentétet is képeztek, mindig egy meghatározott  irányba mozdították el a kontinens népének történetét. Európa haladt és halad valamerre.

Az irány követéséhez használt iránytű mai szemmel különbözött, de a kor embere szemében mindig egyfajta erkölcsi felhajtóerő volt. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az erkölcsöt csupán előírták a tömegek számára, de ez egy naiv elgondolás. "Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, mert hogy virrad." Európa iránya egy folyamatosan változó történelmi tapasztalat, ami egy tömegeket átható érzésben tükröződik. A tömegek érzelmei ellenében nem lehetséges semmit tartósan tenni Európában.

A tömegnek persze csak érzése van, gondolata nem nagyon. A mindenkori vezetők lehetősége/felelőssége az, hogy a meglévő érzelmekre gondolatot fektessen. A mozgástere csak akkora, amekkorát a meglévő érzelmek adnak.

Európa népeinek erkölcsi tartása az, ami azzá teszi a világunkat, ami. Ez egy nagyon kényes és hosszadalmas történelmi tanulás és érlelődés eredménye. A beáramló tömegek ebben a  folyamatban nem vettek részt, így idegen test. Viselkedési formákat meg lehet tanítani, de korszakok történelmi tapasztalatát nem lehet megspórolni. 

Azt gondolom tehát, hogy mindkét alapstratégia téves és önmagában Európa szellemi/fizikai megsemmisüléséhez vezet. Zsákutca. Mit tehet ilyenkor az ember ha nincs otthon kötele? Mondjuk megpróbálhatnánk nem úgy tekinteni a helyzetre mint egy bot két végére, aminek csak az egyik végét lehet kézbe venni, míg a másikkal ütni kell vagy épp szerszámfejet erősíteni rá és megásni a saját sírunkat... Talán ugyanez a bot alkalmas lehet arra is, hogy ha JÓL tartjuk a kezünkben, akkor képesek vagyunk tovább haladni az utunkon akkor is, ha az szakadék felett vezet át és csak egy vékony kötél az ösvényünk. Mert erre is jó egy bot.

Hogy Európa megmaradjon, ahhoz épp úgy kell Európa és Európaiak is. Kell a a fizikai, gazdasági birodalom, de ahhoz, hogy Európa olyan maradhasson amilyen, meg kell őriznünk Európa szellemiségét is. Nem mondhatunk le arról, hogy Európának van iránya, mert azzal azt veszítjük el, ami idehozott bennünket ahol ma vagyunk.

Épp ezért Európa csak akkor marad az ami, ha ezt a két törekvését össze tudja egyeztetni és olyan stratégia kidolgozására képes, amely a Fizikai és a Szellemi Európát is megőrzi. Mondjuk a kettősséget megszüntetve, felemelve...

Európának joga és kötelessége megőrizni az integritását, de a világ felé lehetőség és kötelesség is egyben a kinyúlás. Európának teljesen újra kell definiálnia a világhoz és önmagához való kapcsolatát. Új gondolkodási keretre, új paradigmára van szüksége.

Nb: persze mindennek csak úgy van értelme, ha az időközben kialakult káoszt kezelhető mederbe tereljük. A jelenlegi beáramlási tempó egész egyszerűen túl gyors. Nulladik stratégiai cél: a bevándorlás sebességének csökkentése. Reménykedjünk benne, hogy a téli időjárás segít, de ne bízzuk el magunkat nagyon: tennünk kell azért hogy ez az állapot előálljon.

A bejegyzés trackback címe:

https://preshaz.blog.hu/api/trackback/id/tr757861742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.