Az ember egy fura valami. Nagyon nehéz megmondani hogy mi motiválja. 

Ha ezt a két mondatot kissé hosszabban fejteném ki, kívánatos mennyiségű idegen szóval teletűzdelve. akkor a végén (türelmetlenek a közepén) simán mehetnétek a pénztárhoz fizetni. A szofisták óta sokan éltek és élnek meg ebből... Nem szándékozom rontani az üzletüket, így röviden és meglehetősen leegyszerűsítve tennék csak pár megjegyzést a témában.

Szerencsére az embertömeg nem ennyire mutat összetett képet.

Az tömegben élő embert alapvetően két mozgatórugó hajtja: az egyik az egoizmus (önérdek), a másik az altruizmus (csoportérdek). Ezek a motivációs alapok az ember ösztönrendszeréből származnak. Vannak olyan vélekedések is, hogy az embert az ösztönrendszere mellett egy gyökeresen eltérő motiváció is hajtja, az un. racionalitás, de szerencsére a következetes használata tömegek esetében kizárható, így nem bonyolítja a képletet. 

Az európai történelemben e két mozgatórugó tetten érhető. Amint az is, hogy az egoizmus sokkal erősebb az altruizmusnál. Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetekben, ahol mindkét érdekkör megjelenik, az emberek többször preferálják a saját és ritkábban a csoport érdekeit. Olyan esetekben, amikor nem származik hátrányuk az altruizmusból, akkor egészséges lelkivilágú emberek többször preferálják az altruista tettet. Ilyen helyzet azonban meglehetősen ritka. Az egyéniség azonban nagyon meghatározó, hogy kinél hol keletkezik a fordulópont. Az altruizmus hagyományos szituációban ott kap szót, amikor az egoizmust irregulálisan elnyomja valami. Például ha egy túlkapást kompenzálunk. Lelkiismeret? Mondjuk...

Mit mond nekünk ez a mai napon? Nos, amit és ahogy az ember tett a közel kelet vagy épp Afrika gondjaiért, az azért volt olyan amilyen, mert vagy az egoizmus hajtotta (gyarmatosítástól a demokráciaexportig terjedő széles skála), vagy az altruizmus irányította (ensz, caritas, unicef stb).

Az egoizmus vezette csoportba tartozó projektek meglehetősen hatékonyan működtek. Legfőképpen ami a rövid távú célokat illeti. Természetéből fakadóan inkább szolgálta a nyugati civilizáció érdekeit mint a tevékenység céljául szolgáló országokét. 

Ezzel ellentétben a nyugat altruizmusa által mozgatott projektek egy-két kivételtől eltekintve nagyjából semmire nem jutottak. Ezzel természetesen nem a segélyszervezetek munkáját kívánom minősíteni. Távol álljon tőlem. Ők épp olyan keményen dolgoznak, mint a világ bármely másik "világi" szervezetének tagjai. A munkájuk nagyon fontos és hasznos. Az, hogy nem mennek semmire, nem rajtuk múlik, hanem rajtunk nyugatiakon. Meg azon a fránya tényen, hogy az altruizmus sokkal gyengébben üti bennünk a tamtamot mint az egoizmus. Mondjuk ha az egyik tam-tam, akkor a másik minimum BUMM-BUMM. A segélyszervezetek nem a nyugat "fölöslegéből" működnek, hanem konkrétan az asztalról lehulló morzsákból. Ha ez a mi lelkiismeretünk, akkor nem sokat törődünk vele... pedig talán volna itt egy-s-más...

Például az, hogy a nyugat tevékenysége oda vezetett, hogy létrehoztunk egy olyan világot, ami már nem önhordó. Ez a világ amit ma élünk, egy művi világ. Művi, vagyis az ember műve. A nyugati emberé. Ezzel nem értékítéletet mondok, hanem egy tényt közlök csupán. Ez a világ a nyugati ember alkotása és nem áll már meg a maga lábán. Igényli a fenntartást. Karbantartás és szabályozásigényes. Az un. "természet" önmagában nem tartja egyensúlyban a benne zajló folyamatokat.

Igazam van-e? Persze hogy nincs! Szerencsére az olvasóim nem holmi faszentek, hanem normális emberek, normális motivációs egyensúllyal :-D. Tenni kell rá magasról! Ezt akkor le is zárhatjuk.

Csak a teljesség kedvéért tenném fel a kérdést, hogy vajon azok a száz és százmilliók, akik ebben a magától szétdőlő világban élnek, vajon reménykedhetnek-e bármiben a korai gyors halálon kívül?

Azt hiszem jó hírem van a számukra: abban bízhatnak, hogy a közeljövőben a világ olyan fordulatot vesz, hogy az altruizmus helyére beáll az egoizmus a képletben, amennyiben a nyugati ember meg szeretné őrizni a világát. Lehet már el is indult a folyamat... ki tudja, talán meg sem áll a világbékéig.

Amen.